A “FRANCIA MONDAIN” M. F. Delandre írása az 1960-as évekből.

A Mondain galamb története…  Biacsi Sándor kéziratából

A mondain-t régebben úgy könyvelték el, mint különböző méretű, nagy és közepes galambok keverékét, amelyek éppen ezért a legváratlanabb színűek és formájúak voltak. Akadtak olyanok, melyek bóbitásak, s olyanok, amelyeknek lába a karmokig többé-kevésbé tollas volt. Ez a keverék vált – hála a galambtenyésztők szorgos munkájának – a „FRANCIA_MONDAIN”-né. Csaknem fél évszázada tenyésztették ki ezt a fajtát, és a  kiállításokon 30 éve hivatalosan bírálják. (lásd később) Lépésről lépésre követhettem a fejlődést, amit ez a kiválasztás jelentett, s válik hasznára még ma is a „MONDAIN”-nek. Ősi származású, mivel már Buffon is megemlíti őket munkáiban. Különböző kiegészítő neveket adott nekik, aszerint, hogy milyen vidéken éltek. Így például léteztek „Mondain Picard”-ok, „Limusin”-ok, „Gascon”-ok, stb. Valószínűleg alkalmaztak nagy galambokat, mint a „Romain” és „Montuban”, hogy növeljék a fajta súlyát, amit csak jövedelem  szerzésre használtak, éppen úgy, mint a „Bagdais”-t, de ezek keresztezések csak tökéletlen, korcs madarakat eredményeztek.

A század elején történt, hogy több amatőr, – akiknek az élén M. Alfred Grittont, a Galamb Barát Társaság elnökét kell említenünk – vállalkozott arra, hogy a „Mondain” fajtát igazán jellegzetessé formálja, s meghatározza annak jellemzőit. Mindenekelőtt egy olyan különleges alkatú húsgalambra volt szüksége, mely lényének egésze elegáns volt. Ezen úttörők arra törekedtek, hogy kitenyésszenek egy kerekded, széles, rövid törzsű, alacsony lábakon álló madarat, amelyhez azonban illik az elegancia, melyet a viszonylag kis fej rajzolata, íve, a finom csőr, a finoman ívelt sima és széles szemhéj ad. Ez az alkotó munka arra irányult, hogy fokozatosan csökkentse a „Romain” fajta testének hosszát, fejének súlyát, és a „Bagdais” esetlenségét. Ez időben jutott eszébe M. Grittonnak, hogy egy olasz madarat alkalmazzon a „Romagnol”-t. Ennek formája megfelelt annak, ami után kutattak. Alkalmazta a „Boulant Gantois”-t is, melynek feje és teste ugyanezen sajátosságokkal rendelkezett. De e két fajtának a lába tollas volt, és természetesen az keresztezettek között számos példány akad, melynek lábait, ujjait sűrű toll borította. Így, az évek során az első „Mondain”-eket a kiállításokon két osztályba sorolták, a sima lábú „Mondain”-ek és a tollas lábú „Mondain”-ek osztályába.

Eközben az – fajta alakítására tett (szerk) – erőfeszítéseknek meg lett az eredménye, a forma bevált, hála a „Romagnol”-oknak, ugyanakkor az elődök súlya gyakorlatilag megmaradt. Úgy látszott, célt értek. Mégis úgy bizonyult, hogy a tollas láb csak bosszúság forrása a tenyésztésben, mivel nehézkes megjelenést adott a madárnak, melyet elegánsnak képzeltek el.

A munka újra kezdődött, hogy eltüntessék ezeket a tollakat. Lassacskán sikerült is, és már csak az emlékek között élnek. A „Mondain” formát öltött, de az egyöntetűség hiánya megakadályozta abban, hogy magas helyezést érjen el a kiállításokon. Egyes galambtenyésztők ezt nem vették komolyan. Olyan madarat akartak, mely ha versenyre nem is vihető, nagyszerűen alkalmas a fogyasztásra való tenyésztésre. Ez mindaddig így volt, míg 1931-ben M.G.Dupin a Francia Galamb Klub főtitkára – elfogadva a párizsi kiállítás kihívását –láthatta kék „Mondain” galambjait belépni a megbecsülés „kalitkájába”. Sikere 1933-ban és 1934-ben a „Tenyésztés nagydíj”-ával folytatódott, a G.P.H. és a P.H. megsértése nélkül, úgy bírák előtt, mint általában.

Megszületett tehát a pontos fajtaleírással rendelkező „Francia Mondain”. Ezután micsoda utat tett meg! Alig van olyan kiállítás, ahol ne „Mondain”-ok lennének többségben, és párizsi nemzetközi szalon bemutat több százat az amatőröknek, akik egyre többen érdeklődnek e fajta iránt. A „Francia Mondain” természetesen az előnyös fajták közé tartozik, de azt lehet mondani, hogy kiválasztásuk legalább annyi figyelmet igényel, mint a ritka, fantázia szülte fajtáké, figyelembe véve a hatalmas versenyt, amelyet kitörő sikere hozott létre.

Ezért a jó eredményekért mindenekelőtt hálával tartozunk mindazoknak, akik dolgoztak, és munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy létrehozzák azt a francia ízlésnek megfelelő madarat, a „MONDAIN”-t, és javasoljuk, hogy a külföldi tenyésztők is kezdjenek érdeklődni iránta. E galamb tenyésztése olyan forrása a megelégedésnek, mely élete végéig kíséri azt, aki megpróbálkozik vele.