A Francia Mondainok meglévő színcsoportjainak átcsoportosítása és az új színek besorolása. Útmutató bírálatukhoz.

(A francia klub honlapja alapján.)

Egyszínűek: Fehér, Fekete, Barna, Vörös, Arany, Sárga és Kék andalúz.

A bírálatnál a telt intenzív színeket részesítik előnyben, mosott színű egyed kiváló nem lehet. A csőr és a karmok színe világos szaru színű, ezeket részesítik előnyben, a fekete csőr már hiba, a sötétebb, vagy jelzett kívánalom!

Babosok: Fehér alapon az összes előző szín, lehetőleg egyenletes elosztásban az egész test felületén.

Fekete, Barna, Vörös, Arany és Sárga alapon fehér babozással.

/ A szem színe itt mindig az alapszínhez és a csőr pigmentációjához alkalmazkodik. A csőr és a karmok színénél törekedjünk az azonos színre, de ha van különbözőség a karmok között, az csak kívánalommal büntetendő, a tenyésztés jelenlegi szintjén!/

Tarkák: A tarkákra ugyan azok a kritériumok érvényesek, mint a babosokra.

A tarkázottság minél egyenletesebb legyen, ne csak egy – egy testtájra terjedjen ki!

Szalagosok: Kék fekete szalaggal, Ezüst /világos fakó-kék, halvány, mosott, barnába hajló szalagokkal/,Vörös szalagos fakó, Arany szalagos fakó és Sárga szalagos fakó.  Francia országban, a kékek és az ezüstök egy kategóriában versenyeznek, míg a többiek szintén a fakó kategóriában együtt versenyeznek.

A Németek minden színt külön kezelnek, a ritka színeket a díjazásnál összevonják az esetek többségében!

A bírálatnál előnyben részesítik a határozott, telt színeket és a szép rajzolatokat a két szalagot. A szalagok hiánya büntetendő, a hiányosság mértékében kívánalom, vagy hiba! Követelmény a szép fehér hát, és az egyenletes alapszín. Ezek hiánya is büntetendő, kívánalommal és súlyos esetekben hibának értékelik.

Kovácsoltak új önálló csoport: A szalagosoknál leírt színváltozatok és előírások érvényesek itt is. Ide soroljuk az úgynevezett pajzsos, de fehér háttal rendelkező egyedeket is. Ők a rajzolat miatt, minden képen kapnak egy kívánalmat és győztesek sem lehetnek az adott csoportban.

Deresek: Ez a színcsoport esett át talán a legnagyobb átalakításon, bár a jelentősége nem túl nagy, mert ritkán találkozunk a változatok nagy részével.

Ide sorolhatók: a kékderesek, ezüst deresek, vörös deresek, aranyderesek, sárga deresek. Ezek mind a szalagos változatok deres, világosított változatai.

Újdonság, hogy a kovácsolt színváltozatoknak is elfogadták deres változatát, melyek deres-kovácsolt ként szerepelhetnek ezentúl, az összes ismert kovácsolt változatban.

Azért itt is előírás az egyenletes homogén szín, melyet előnyben részesítenek. A szép, tiszta fehér hát. A tarkázott alapszín nem kívánatos már, ezek a madarak nem érhetnek el győztes címet. A karmok és a csőr színe is a klasszikus deres színeknél ismertek szerint van megítélve továbbra is, az eltérés mértékétől függően, enyhébb esetekben kívánalom, míg a súlyos esetekben hiba.

Indigó: Ezeket a színeket a andalúzok tenyésztése során kapják a tenyésztők.

Számomra nem világos miért ide sorolták!

Vannak kék szalagos indigók és kék kovácsolt indigók.

Opálok: A kék szalagos, vörös szalagos és a kék kovácsolt, vörös kovácsolt opálokat tenyésztik. Ez utóbbi inkább az ezüsthöz áll közelebb, mint a vörös szalagos fakóhoz. Az alapszínük halványabb az eddig tárgyalt szalagos változatokhoz képest, a szalagok vékony fehérek, sötéten szegettek.

A kormánytollak vége gyakran fehér tükrös. A hát színe, itt is fehér. A karmok és sötét szaruszínű!

Arlequin-Qualmond:  Végre közelítenek a megnevezéssel, más fajtáknál már használ színmegjelöléshez. Szürkés, kékes, vöröses, sárgás, mosott, homogén alapszínen, egyenlőtlen fekete, barna, kék, vörös, sárga spriccelések.

A csőr és a karmok, lehetőség szerint egységesek a karmok közötti eltérések, kívánalommal büntetendők a tenyésztés jelenlegi szintjén!

Amennyiben több bíráló végzi a minősítő munkát, minden képpen ajánlott az egyeztetés, az egységesebb eredmények miatt!

A francia klub javaslatai, útmutatásai alapján készült!