Az eredeti írás aFrancia Galamb Szövetség (SNC) gondozásában megjelent (2009-ben) könyvben található. A könyv 170 oldalon, színes fotókkal illusztrálva mutatja be a 24 francia nemzeti galambfajtát. Photo: Alain Debord

Történelem

A Mondain kezdetektől alkalmas zárt és amatőr állattartásra. Régi írások, melyek 1824-ből származnak, három féle mondaint különböztettek meg:

• a Buffon által leírt nagy mondain galamb nagysága néha eléri egy kis pulykáét, nagyon nagy és nehéz, a szemét piros hártya veszi körül, tollazata bármilyen színű lehet. Keveset termelnek, nem is voltak keresettek másért, mint a nagyságuk miatt, a tojásaikat gyakran összetörik.

• a közepes mondain a legnépszerűbb az összes közül. Ők népesítik be a gazdasági célú madárházakat. Ez a galambfajta néha tollas lábú, de nagyon jó szaporodó,

• a harmadik fajta a Prusse által megismer berlini mondain galamb. Egy vörös hártya található a szeme körül, a tollazata fekete, a mellénye fehérrel tarkított, a szárnya fehér kerek tollakkal van átszőve.

A 20. század elején egyedül a nagy Mondain volt az a fajta amit komolyan számításba és jegyzékbe vettek a kiállításokon. Az 1920-as években a Mondain leírások megkülönböztettek két osztályt: a kopasz lábú Mondain-okat és a tollas lábú Mondain-okat. A tenyésztők a korban egyre kevésbé adtak igazat annak a nézetnek, hogy a tollas lábú egyedek nem okoznak mást csak problémát (a széttört tojások gyenge szaporodást jelentenek) és a galamb nagy súlyára úgy tekintettek, mint hogy eleganciát sugall.

A tapasztalt galambtartók összefogtak hogy „helyrehozzák” ezt a fajtát. Egy hosszú, mellénél keskeny, magas lábú, erős fejű, vastag csőrű, húsos szemhéjú fajtát a tenyésztők a római és a fehérmellényű fajtával kereszték hogy csökkentsék, kicsinyítsék a csontozatot és szélesítsék a mellet ezzel létrehozva egy elegáns, alacsony fekvésű fajtát.

Ezek az úttörők között meg kell említeni Alfred Grittont, a Galambarátok elnökét, aki ennek a fajnak a szülőatyja. Ugyanabban az időben, 1930 körül a Francia Galambklub jegyzőjéhez, M. Dupinhez köthető a faj újabb átformálása, ami okot szolgáltatott Fernand Delandre-nak hogy létrehozza az első standardot a tenyésztésre vonatkozóan 1931-ben. A modern Mondain megszületett. A mai napi megbecsült és jól képviselteti magát a fajta a kiállításokon.

A klub története:

1971-ben alapították a Francia Mondain Clubot, Párizs, Rémaur utca 21-es székhellyel. Az első közleményüket 1972-ben adták ki. Négyszer jelent meg egy évben. A legfőbb elnökei és irányítói MM. Papillaud, Bimier, Santana, Demoudler, Gautier, Vermurie, Capelle, Taillepain, Chicot, Petrus, Sparta Biet… Pár évevel később, ellentétek miatt pártszakadás következett be a klub életében, és 1977-ben A Mondain barátok Szövetsége néven egy új klub jött létre, amelynek a vezetője M. Lescure lett. Körülvette magát olyan emberekkel mint MM. Santana, Courbes, Dufraisse, Seigné, Rhodier, Ortigé…

Ezt az abnormális szituációt megelégelő egyes bírák és tenyésztők, mint MM. Augier, Bimier, Seigné, Deaugére vagy Charonnat 1978-ban tárgyalásokat kezdeményeztek a két klub vezetőivel.

Pár hónappal később a két klub vezetői összefogtak egy szilárd és erős klub megalapításáért. Ez az újraegyesülés elsősorban MM. Seigné, Nicolas, Bimier és Augier erőfeszítéseinek köszönhető. 1978 november 19-én, a Mountculon-i kiállításon a jó akarat győzedelmeskedett és megszületett a Mondain Barátok Klubja. Az első év egy átmeneti időszak volt,és a bizottság az előző két klub tagjaiból állt. Mivel tagja elkötelezettek voltak a Mondain mellett, a klub gyors sikereket ért el. Kiadványuk évi három alkalommal jelent meg a kezdetekkor.

A második gyűlés Limoges-ban történt, 1979 október 28-án. Az apropó a Limoges-i Baromfi- és Méhtenyésztő Szakszervezet által szervezett 41. nemzeti baromfitenyésztő kiállítás keretein belül megrendezett első nemzeti Mondain bajnokság volt. A klub mindig is hűséges maradt Limoges-hoz, hiszen ebben a központi elhelyezkedése miatt ideális városban rendezte meg mindig a bajnokságát. Több mint negyven ember vett részt az első közgyűlésen. Ettől a naptól kezdve a klub rohamosan fejlődött.

A közgyűlés választja meg az adminisztrációs tanács tagjait, és ő dönti el a létrehozását egy a hexagon területén belül utazó Francia Kupának, ugyanúgy ahogy ez az intézmény dönt a díjak kiosztásáról is.

Az első bizottság tagjai Louis Augier, elnök; MM.Capelle és Chicot, elnökök voltak. Louis Augier virtuóz módon egészen 1998 októberéig vezette a klubbot, amely sokat köszönthet mind az ő mind csapata munkájának. Franciaország első galamb-klubjává tette a szövetséget több mint 360 taggal. Az összegyűjtött tenyésztőkkel a Mondain-t egy elegáns galambbá tette amelynek sikere folyamatosan nő a galamb kedvelők kötött. Ő hozta tető alá az összes neves nemzetközi, nemzeti vagy regionális rendezvényt ahol az összes galambkedvelő természetesen megtalálta a helyét. Tiszteletbeli Elnökké választották miután távozott posztjából, de mindig tagja volt az adminisztrációs tanácsnak, és folytatta munkáját a klubbon belül is. Bírói tevékenységét 2002-ben fejezte Limoges-ban, 40 év folyamatos munkája után. Ez alkalomból Philippe Hudry a Nemzetközi Galambbírák Uniójától az S.N.C. platina kitüntetését adományozta neki. Luis Augier 2007-ben hagyott itt bennünket. Az elnöki székben Jack Charonnat követte 1998 októberében.

Az első bajnokságon majdnem 500 Mondain gyűlt össze és az első Francia Kupán Montculon-ban 500 alany képviseltette magát. Azóta a nemzeti bajnokságon résztvevő Mondain-ok száma napjainkig körülbelül 1500-ig növekedett. A rekordot 2001-ben érték el 1583 Mondain-al. A minden év novemberében vagy decemberében megrendezendő Francia Kupán körülbelül 1000 példány képviselteti magát. A regionális bajnokságokkal együtt, amelyeket hagyományosan Franciaország négy sarkában rendeznek nem kevesebb, mint 5000 Mondain képviseleti magát minden évben magas színvonalú kiállításokon.

A rendszeres európai találkozások részvevői összehozzák a belgákat, svájciakat, németeket, olaszokat, magyarokat és franciákat. Ezen kategóriájú találkozásoknak hála a kiállítás visszatért Chateubriant-ba 2001-ben, és hála MM. Févriernek és Avrilnak 1146 Mondain gyűlt össze. A következő versenyt Jebsheim-ben rendezték meg, majd később Schopfloch-ban Németországban 2002-ben.

Kommentár a standardról

A Mondain egy formája szerint nagyon nagy, kerek, nagyon nehéz, alacsony fekvésű galamb. Mellkasa nagyon széles és kiugró. A tartása csak kicsit emelkedett és teste inkább vízszintesen kiterjedt. A mellkasa nagyon széles és domború. Az alja a földet súrolja. Mindent egybevetve a mellkasnak egy törés nélküli félkörívet kell formálnia. Egy olyan galamb, amely elragadóan néz ki. A minimum súly a nőnemű példányoknál 900g míg a hímeknél 1kg, az ideális súly 100 grammal e normák felett van. Egyes alanyok elérik a 1,3 1,4 kilogrammot. A Mondain rövid kell hogy legyen. Farkától a csőréig mért hosszúsága 43 cm körüli a hímeknél és 40 cm körüli a tojóknál.

Összbenyomás: A fej viszonylag kicsit a testhez képest, sima, görbülete szabályos. Elölről kerek, és viszonylag kiemelkedő, merőleges szöget zár be a csőrrel. A tollazat jól tömött, szoros a testhez símuló. A hát gömbölyű, oldalt egyenes másodlagos evezőtollakkal fedve. A szárnyak rövidek, a farkon pihennek anélkül, hogy összeérnének. A farok rövid és szoros, a tartása vízszintes amikor a madár mozgásban van. A pajzs jól fejlett, a felszíne domború. Lábai rövidek, jól fejlettek. A körmök színe megegyezik a csőrével. A mellkas nagyon mély, szokatlanul széles az alján, a fejhez való csatlakozásánál keskeny. A csőre egyenes, inkább vékony, közepes nagyságú. A színe harmonizál a tollazatával.

A fej kicsi a test méreteihez képest. Gyakorlatilag teljesen kerek. Az eleje kerek és viszonylag kiemelkedő. Majdnem merőleges szöget zár be a csőrrel. A fej hátulja szabályosan ereszkedik le a nyakszirtcsonttól. A nyak viszonylag rövid és széles az alján a fejhez való csatlakozása viszont vékony. A fej és a csőr el kell hogy álljanak a nyaktól. A mellkas alacsony, nagyon-nagyon széles és kiemelkedő. A kakas szem színe a világos narancstól az intenzív vörösig változik.

Egy nyugodt galamb amelyet könnyű tartani. A termékenysége a súlyától függ, de a fiókák száma elérheti a tízet évente. A mondain tartók szerint a nehézségek amelyek miatt nem mondhatjuk tökéletesnek a következőek:

• a tollazatuk nem eléggé szoros, túlságosan laza
• csatlakozásuk nem eléggé finom
• a farok túl hosszú vagy nem eléggé vékony, rétegzett, néha túl magasan vagy túl alacsonyan hordott
• a fej és meghosszabbítása a csőr felé szabálytalan: a homlok vékony és hátrahajló, a fej nem eléggé elálló a nyaktól

A különböző színváltozatok:

A kék – Le bleu barré

Ez a fajta a leggyakoribb a kiállításokon. A formáját és a méretét szépen kiadja a színe. A tollazat szép kék kell hogy legyen, a nyakon és az ingmellen viola és zöld beütésekkel, a hát fehér. A fekete szalagok szabályosak, elkülönülnek és szép hangsúlyosak.

A vörösfakó – Le rouge cendre barré

Nagy számban fordulnak elő az összes kiállításon, őt a legnehezebb felismerni, de valószínűleg ebben a színben találhatjuk a legszebb mintapéldányokat. A tollazat színe rózsaszínes, a nyak és az ingmellen sötétebb piros rózsaszín beütésekkel, a hát fehér.

A kékderes – Le grison bleu

A tollazata fehér kékkel és nagyon sápadt feketével színezett. Néhány példánynál főleg a fehér dominál. A nyak és az ingmell kifejezetten színezettek kellenek hogy legyenek. A hát fehér.

Az ezüst- L’argenté

Kevésbé gyakori, ez a fajta igen problémás. Az ezüstözött a kék csíkozottal keresztezve higított, világosabb színű.

A kovácsolt – L’écaillé

Mindig kevésbé gyakori a kiállításokon, pedig ugyanakkor nagyszerű. A problémássága, nehézsége abban rejlik hogy egy egységes pikkelyeztet kell hogy kapjunk. A szem intenzív vörös ennél a fajtánál.

A fehér- Le blanc

Ez a leggyakrabban előforduló az egyszínűek között. A szemet egy nagyon diszkrét, piszkosfehér szemhéj veszi körül. A csőr fehéres rózsaszín. A párosítás célja az egyedek között a nagyság csökkentése. A keresztezése más egyszínűekkel vagy a szalagosokkal magával vonzza a kakas szem(oeil de coq) létrejöttét, ami gyorsan el is múlik. A nehézsége a fehérnek a tollazata, amely gyakran nem eléggé szoros.

A vörös- Le rouge

Egyenlően elterjedt a kiállításokon. A terjedelme akkora, mint a szalagosoké. A piros színe intenzív kell hogy legyen. A szín, és az alsó szín a farnál és a végbélnyílásnál nem szabad, hogy ólomszürkés legyen. A piros pigmentációja a tollaknak a végletekig homogénnek kell lennie. A csőr tiszta fehér. Ajánlatos a sárgával keresztezni, jobban mint akármelyik másik színű egyeddel.

A sárga- Le jaune

A kisebb számban fordul elő, a színe intenzív sárga, aranysárga anélkül, hogy szürkés lenne. A csőr tiszta. A legvilágosabb vagy fehér tollak gyakran a far és a végbélnyílás környékén fordulnak elő, ritkábban az ingmellényen. Még mindig egy nehéz színváltozat, javítani kell az alsó részén, a kerekdedségén és a méretén. Az arany Mondain ugyanúgy létezik, a színe kissé melegebb sárga.

A fekete- Le noir

Szűk számmal fordul elő a kiállításokon, ugyan azokkal a nehézségekkel rendelkezik mint a sárga. A színe intenzív fekete, zöldes-smaragdos beütésekkel. A csőre sötét. Szürkés vagy fakó színei az ingmellénynél, a farnál és a végbélnyílásnál a leggyakoribb hibája. Lehetséges keresztezni a kék kovácsolttal. Ez jó méretet jelent, azonban figyelni kell a kékes farára.

A tarka és a babos – Le tigré et le papilloté

Ez a csoport olyan egyedeket foglal magába melyeknek színe lehet sötét fekete, vörös vagy sárga fehér tollakkal elszórva a testen. A belső tollak színének meg kell egyezniük annak a fajtának melyre utal: zöldes-smaragdos a feketénél, intenzív a pirosnál és a sárgánál,a tömörség hiánya ezek esetében itt is megjelenik.

A tarka szárnyai és nyaka színes amíg a foltosnál fehér tollak vannak beékelődve az evezőtollak közé. A két fajta nehézségei a fehér tollak elrendezéséből adódnak. A felelős gén mind a két fajtánál a granbündeni tarka (Grison tiger-Gt) A galambnak annyi szelekciós szintje van, hogy a színük és a színezetük a döntő tényező a versenybíráknál. Egyenlő szintnél egyértelműen a szín az, ami a különbséget adja. A Mondain faji karakterjegyei teszik lehetővé ma, hogy a jövőben a faja palettája gazdagabb legyen.

Vérmérséklet

Az első melléknév ami eszünk be jut a Mondain-ról az a nyugodt. A túlsúly szintén a temperamentumának köszönhető. Muszáj ügyelni arra, hogy megőrizze a dinamizmusát és gyorsaságát. Kevésbé tehetséges a repülésben, a súlya miatt pedig fokozottan hátrányos helyzetben is van. A Mondain eközben igényét érzi, hogy a járást gyakorolja. Általában a kalitkáját rója. Ha hozzászoktatjuk az ülőrúdhoz, és a rudakat egymás felé helyezzük el, akkor repültethetjük egy kicsit. Nagyon szeretnek felülni egy álló vázára amely körbe van rakva farönkökkel. A Mondain a hírneve alapján egy viszonylag családias galamb. Kevésbé vad, és nem zavarja az emberi jelenlét.

Szaporodás

Tavasszal, igazából március közepétől kezdődik el a Mondain-ok aktivitása a galambdúcokban. Ez az időpont egy kicsit későbbi, mint más fajoknál, viszont figyelembe véve, hogy a bajnokság hagyományosan Limoges-ban egy korai időpontban kerül megrendezésre, jobb nem hiányozni az szezon elején. Nagyon fontos hogy az első költendő tojástól kezdve beléptessük őket a szaporodási körbe. Ha a tojások nem termékenyek, akkor is jobb őket felnevelni a fiatalokkal együtt, úgy hogy elválasztjuk őket a sikeres tojásoktól.

A veszély ami fenyegeti a Mondain-t az elhízás. Ha nagyon nehéz, összetöri a tojásit vagy a kicsinyit. Ezért fontos hogy figyeljük erre a kritériumra a szaporodó egyedek kiválasztásakor. Etető alkalmazása nem ajánlatos megoldás, a Mondain képes saját maga boldogulni.

A kereskedelmi forgalomban lévő fészkek nem alkalmazhatók. Az ideális fatörmelékből és rugalmas anyagból áll, hogy csökkentse a sokkhatásokat. A szaporodáskor a Mondain a tágas, nagy felülettel rendelkező, és nem túlzsúfolt galambdúcokat szereti. Négy és hat közötti pár tenyésztése egyben megfelel neki. Sok időt tölt a ketrecében, ami a párosítás előszeretettel használt helye. A nagysága nem kell hogy nagyobb legyen egy négyzetméternél. A Mondain ugyan úgy alkalmas egyéni kalitkában tartásra, ha betartunk egy-két szabályt. Ügyelni kell arra, hogy megadjuk nekik a lehetőséget tartani a kapcsolatot a fajtársaikkal, hogy meg tudjuk őrizni a hierarchikus versenyszellemet és a versengést a csoporton belül. Éppen ezért tanácsolt a nagyüzemi galambdúcok létrehozása egymással határos rekeszekkel, rácsozattal. Két négyzetméteres nagyság a dúconként és fészkek létrehozása a magasban ajánlott a gyakorlás miatt.

Konklúzió

A mérete és az alakja megragadja a tekinteteket, még a legérdektelenebbekét is. Előfordulási színeinek palettája már most is igen színes, de még több szín lehetséges az új kutatásoknak köszönhetően. Ez a fajta a Galambkultúránk büszkesége, és manapság szélesen megjelenik az országhatáron kívül is.

További információ:
http://www.pigeons-france.com/rubriques/presentation/